|
|
|
Három plusz egy kérdéscsoport
a házasságról beszélgetés
Levente Péterrel
REFORMÁTUSOK LAPJA, 2008. február 17. |
|
Igen, de a szerelemrôl sem úgy beszélnek,
ahogyan a szerelem értéke azt megérdemli.
A szerelemrôl testi szempontból beszélnek
csak, ami ugyan nagyon fontos, a házasságra
való felkészülésnek azonban
csak az elsô lépcsôje. A választottunkat
elôször testi valójában tapasztaljuk.
Ha vonzó, elkezdôdhet egy kapcsolat, jöhet
a második, a szellemi lépcsô: lehet-e
vele beszélgetni is? A harmadik lépcsô
nélkül a kapcsolat labilis, ez a lelki kapcsolat,,
vagyis mennyire megbízható a társunk.
Ez a három lépcsô, a test-szellem-lélek,
együtt, a párválasztási kapcsolat
alapja. Ha sikerül a harmadik lépcsôig
feljutnunk, szövetségre léphetünk,
kezdhetjük a ház, az otthon, a családunk
építését..
A házasság igenjétôl elsô
helyre kerül a lélek.,Az elsô lépcsôt
jelenti, vagyis megfordul a hármas egység
idôrendi sora a lélek-szellem test
hármasában. Ennek az értelmezéséhez
most tegyünk félre mindenféle vallásoskodást.
Meg kellett tanulnom, hogy Isten nevét hiába
ne vegyem számra, mert ezzel lezsilipelhetek valakit,
és elmehet az órámról, holott
fontos ismeretekre tehetne szert a magatartáskultúra
szempontjából. Az a taktikám, hogy
minden szolgálat elôtt elmondom magamban,,
amit apámtól, a puritán protestáns
presbitertôl tanultam: Add Uram, hogy ne az én
szám járjon, hanem Szentlelked szóljon
belôlem, hogy aki hallja, annak épülésére
szolgáljon és ne rombolására.
Amikor bármilyen helyzetben megnyilvánulok,
megszólalhatok ösztönlényként,
észlényként vagy társaslényként.
Például, ha a Kispesten lakó szerelmem
édesapja megkérdezi, hogy kinek szurkolok,
az ôszinte válasz veszélyes, nemkívánatos
következményekkel járhat. Én
hátrahúzódok óvatosan, a Honvéd
pályától párszáz méterre,
ösztönlényem súgja a Kispest-Honvéd
választ, észlényem a válasz
elodázását sugallja sunyin, végül
az igazat nyögöm ki: a Fradinak
Mire leendô
apósom a nyakamba ugrik, szerencsémre ô
is ennek a csapatnak szurkolt Vagyis vállaltam
az esetleges hátrányokat is a válaszommal;
ez az érett felnôttségre törekvô,
társaslényre jellemzô magatartás.
A lelkem a társaslényem, konfliktushelyzetekben
csökkenti döntéseim hibaszázalékát.
A lelkem mûködése a következetességet,
hûséget, a megbízhatóságot,
az áhítatot, a kegyelmet, megkegyelmezést,
a megbocsátást, sportszerûséget
jelenti. Ez tehát az elsô, átugorhatatlan
lépcsôje a házasságnak, a
lélekbeli egység a választott,
szövetséges társammal. A második
lépcsô a szellemi, és harmadik a testi
kapcsolat.
A házasság szövetségkötés,
amiben nélkülözhetetlen önmagam,
a társam és kettônk megváltoztathatatlan
egyéniségének és változó
személyiségének ismerete, valamint
annak a tudata, hogy a döntés egy életre
szól.
A házasság példamutató lényege
lehet az egész-ség. Ezzel azt az
egységet tudom kifejezni, amit egy egész
nô és egy egész férfi, két
félember kapcsolata alkot: egy egész emberként.
A két felet a szerelem kovásza tarthatja
egészben. A szerelmet ôrzi a házasságban
érlelôdô tisztelet, vagyis az egymás
iránti elismerô, elfogadó, megbocsátó
szeretet. Tudnunk kell rendszeresen válaszolni
az alábbi kérdésekre, egész
életünk folyamán: Ki vagyok én?
Kinek szeretném látni magam? Ki vagy Te?
Kinek szeretnélek látni Téged? Kik
vagyunk mi? Kiknek szeretnénk látszani mások
szemében?
A gyerek nem célja a házasságnak,
az egy eredmény, ajándék, csak az
egészbôl születhet gyerek. Két
férfi például nem nemzhet gyereket,
hiába dúl a szerelem köztük.,
Csak két különbözô fél(e)ségbôl
lehet egy egész-ség (sic!). Az egész-ségbôl
megszületett gyerekek ne a házaspár
közé, hanem köré
szülessenek. A gyerekek nem csak egész nôt
vagy egész férfit, hanem egész embert
igényelnek, ezért a férfi-nô
pár el nem engedi egymást, és a gyerekek
szabadon kapaszkodhatnak hol egyikbe, hol a másikba.
Így állandóan biztonságban
érezhetik magukat. mivel egy egész nôt
és egy egész férfit, két félemberbôl
kovácsolódott egész-séges
emberpárt láthatnak példaképül.
Így az agyonreklámozott másság,
szingliség és az otthoni példa között
majd választhatnak, érett felnôttségre
törekvôen.
Az elválók maguk közé szülték
a gyerekeket, nem maguk köré, eltávolodtak
egymástól, a szerelem feltételes
szeretetté langyosult. Nem egészként
növelték gyerekeiket, hanem két félemberként.
Hiába tettek meg minden tôlük telhetôt,
pedig bizonnyal jó és értékes
nôkrôl és férfiakról
van szó. Amikor a gyerekek kirepülnek, két
elszürkült félember marad otthon, akik
nem tudnak már egy egész embert alkotni.
Félreértett házassági és
vallási rituálékba kapaszkodtak egész
életükben, és nem transzponálták
a szerelmüket a lelki-szellemi és testi egyensúlyra
törekvés jegyében.
Nemrégiben egyik újságíró
ezt írta a mi házasságunkról:
negyven év lubickolás a boldogságban.
Én ezt kijavítottam: negyven év
küzdelem a boldog pillanatokért. Az elôbbi
a félreértett és a házasságnak
nem használó, felületes megközelítés.
A hosszú vándorlás alatt Mózes
is csak boldog pillanatokat élt meg, a megpróbáltatások
közepette. De mindene megvolt, ami szükséges:
manna, víz és talentuma a vezetéshez.
A házasság plusz egy kérdéscsoportja,
amit rendszeresen fel kell tennünk magunknak: Ki
vagy Te, Uram? Kinek szeretnél látni engem,
minket? Ez a próbája a magatartáskultúrának,
ezt a segédkérdést minden helyzetben
felteszem. Kérdésem nemcsak a Világosság
Istenéhez szól, hanem a sötétség
urához is. Válaszaimmal még mindig
csak éretlen felnôttként botladozom,
de az érett felnôttségre törekvésemrôl
nem mondok le; újra és újra kérdezek,
az elôzô nap tapasztalatait felhasználva.
A mennyország és a pokol itt, a földön
kezdôdik Naponta szerzünk pokoli és mennyei
pillanatokat egymásnak. A Kánaán
pedig párommal együtt, a születés-halál-örökélet
hármasában érhetô el számunkra.
Bagdán Zsuzsanna |
|
|
|
|