|
|
 |
| |
| Döbrentey Ildikó és
Levente Péter művészi hitvallása
1968-tól napjainkig |
| |
Célunk:
nem változott: a lélek felől
közelítő nemesedés,
utódaink felvértezése az aljasodás
és a cinizmus kísértései
ellen.
Eszközeink:
a szellemes szófűzésen gyöngyöző
képzettársítás - a
mesélés, és még
a csendet is megelevenítő, a belső
látásra építő karakteres
mozdulatművészet - a játék.
A mese és játék koronáján
sziporkázó drágakövekként
csillognak a zenei lelemények, az ismétlődő
vezérdal – a muzsika.
A mese titkát
Döbrentey Ildikó osztja meg a
gyerekekkel, feszült figyelem, halk derű,
és sokatmondó csendek harmóniája
közepette. Negyven éve ő a színházi,
televíziós, rádiós,
vándorszínházi, gyermekújságos
műfajteremtő alkotások megálmodó-kitaláló
szerkesztője, írója, költője,
festője, az együttműködő
művészek múzsája. Ifjakat
és felnőtteket inspirál a páros
élet és a gyermeknövelés
művészetére.
A játék
titkát Levente Péter
a közönséggel együtt deríti
fel negyvennyolc évad óta, nem csak
lelki-szellemi összhangban, hanem a személyes,
fizikai részvételt is felajánlva,
öt féle médiumban, a legkülönbözőbb
szóló és csoportos szerepek
formájában. Az alkotóművészek
menedzsere, játszó-, és rendezőtársa.
Magatartáskultúra kutatóként
tanulva tanít óvodást, egyetemistát,
érett felnőttségre törekvő
embereket.
A muzsika titka
Gryllus Vilmos talentuma, aki huszonkilenc
éve alkotócsapatunk harmadik tagja.
Az első tizenhat esztendei, szinte éjjel-nappali
együttműködésünk briliáns
gyümölcse az első Daloskönyve,
amelynek dalai úgy énekelhetők,
mint a népdalok. Önálló
munkái egyik ékköve a Maszkabál
CD-je, amelynek DVD változatát Döbrentey
Ildikó képi világa, Levente
Péter menedzseri munkája, Temple Réka
rajzfilmes producer és csapata csudája
avatta e műfajban is sikeressé.
Műfajunk neve:
KACAGÓ KONCERT, társasjáték
4-104 éveseknek.
Formája:
égbőlpottyant szerepjáték
jelmezek-díszletek nélkül, szárnyaló
képzeletünk és játékos
kedvünk mégis benépesíti
a színpadot és a nézőteret
egyaránt.
Amennyiben Vilmos személyesen nem vesz részt
a találkozáson, CD-ről teremt utánozhatatlan
hangulatot a műsor legelején és a
búcsúdalban. Az ilyen előadás
alatt hangszerek nélkül, még
prózában is „a cappella”
muzsikál Ildikó nénje és
Péter bátyó. Vilmos személyes
jelenlététől damaszkuszi ötvözetté
acélosodik az alkotói hármas.
Az előadás:
nem a „kukucska-színház”,
amely közönség nélkül
is működhet, illetve a közönség
csak befogadóként van jelen, hanem
interaktív színházi játék,
amely közönség nélkül
el sem kezdhető. A mű hatvanöt
százaléka állandó, harmincöt
százaléka improvizáció,
egy dzsesszkottához hasonlóan. A
művész a karmester, műszaki munkatársai
és a közönség a nagyzenekar.
Az előadás a közönség,
a művészek és technikai munkatársaik
alkotói együttműködése,
naponkénti újjászületésének
élő példája. A művészeknek
kötelességük a közönség
fogadása érkezéskor, a közösségé
kovácsolódott közönség
személyes búcsúztatása,
amíg egy család is tartózkodik
a színházban.
|
|
| |
|
| |
|
|
