|
(Nagyszöllôs,
1786. december 1. – Buda, 1851. március
28.)
Író, irodalomtörténész,
nyelvtudós, az MTA rendes tagja.
Kora ifjúságát Kemenesalján
töltötte. Apja Döbrentey Lajos evangélikus
prédikátor 1799-tôl Bobán volt
evangélikus lelkész, 1802-tôl pedig
a kemenesaljai egyházmegye esperese. Iskoláit
Pápán, a református kollégiumban
kezdte, majd a soproni evangélikus líceumba
ment, hol már korán felébredt
benne az írói hajlam; az ottani tanulók
magyar egyesületének (Magyar Társaság)
elôször könyvtárnoka, majd titkára
lett. A társaság tagjainak mûveibôl
1804-ben kiadott emlékkönyvben jelentek
meg elsô versei. 1806-ban pesti utazása során
megismerkedett Virág Benedekkel és
Révai Miklóssal. 1806 májusában
iratkozott be Wittenbergbe – odaútja
során Bécsben felkereste Batsányi
Jánost és Bárótzi Sándort
is. 1806 ôszétôl már Lipcsében
tanul. A két egyetemen világtörténetet,
esztétikát, lélektant, poétikát,
klasszika-filológiát, jogot és
szentírás-magyarázatot hallgatott,
közben francia, olasz és angol nyelven
tanult.
Németországból visszaérkezve
Kazinczy ajánlatára Oláhandrásfalván
(Küküllô megye) gróf Gyulay Lajos
gyermekeinek nevelôje lett. (1817-ben Marosvásárhelyen
tanítványával együtt elvégezte
a jogot, s Hunyad megye táblabírájává
választották). Az itt eltöltött
idô alatt megismerkedett az erdélyi szellemi
élet jeleseivel (Aranka Györggyel, Cserey
Farkassal, Gyarmathy Sámuellel, Bolyai Farkassal).
Barátságot kötött Wesselényi
Miklóssal, s vele valamint néhány
ifjú arisztokratával nagy körutat
tett Olaszországban (1814). Hazatérôben
meglátogatták Berzsenyit Niklán,
Kisfaludyt Sümegen, Dukai Takács Juditot
Dukán, Kis Jánost Sopronban.
Az évek múltával egyre jobban
kiteljesedett sokrétû irodalmi és
tudományos munkássága. Szerteágazó,
széleskörû levelezést folytatott
írókkal, politikusokkal, különbözô
tudományszakokban munkálkodó
tudósokkal, mûvészekkel. A korabeli
lapokban sorra jelentek meg cikkei és tanulmányai.
Kolozsváron négy évig szerkesztette
az Erdélyi Múzeum c. folyóiratot.
1819-ben kidolgozta az Erdélyi Magyar Tudós
Társaság tervezetét.
1820-tól Pesten telepedett le. Széchenyi
Istvánnal megismerkedve, a pozsonyi országgyûlés
után a Nemzeti Kaszinó és a
lóversenytársaság jegyzôje
lett. Részt vett a Magyar Tudós Társaság
(Akadémia) alapszabályait kidolgozó
országos küldöttségben.
1830-tól a Társaság filozófiai
osztályának rendes tagja, 1831-tôl
négy éven át titkára
is.
Mint író eleinte Kazinczy köréhez
tartozott, a nyelvújítás híve
volt, s csakúgy mint Kazinczy, az irodalom
fellendülésétôl várta
a nemzet újjászületését.
Az 1820-as évek végére azonban
elhidegültek egymástól. Kisfaludy
Károllyal és az Auróra körrel
is megromlott a kapcsolata; 1835-ben a kibontakozó
polgári irodalomtól való elszigetelôdése
miatt akadémiai titkárságát
át kellett adnia Toldy Ferencnek.
Tevékenyen részt vett a színi
kultúra hazai megteremtésben: folytatta
Kármán József eredetiségprogramját,
és hozzájárult a magyar dramaturgia
kibontakozásához. Lefordította
Moliére A fösvény és Shakespeare
Macbeth c. darabját.
Egyike volt a magyar ifjúsági irodalom
megteremtôinek. Írt ábécéskönyvet
és elbeszéléseket is gyermekek
számára.
1838 és 1846 között nyelvemlékeket
gyûjtött és adott ki (Régi Magyar
Nyelvemlékek). Felfedezte a róla elnevezett
Döbrentey-kódexet, a XVI. századból
származó egyik leghíresebb
magyar nyelvemléket.
1842-ben sok önkényes változtatással
három kötetben kiadta Berzsenyi összes
mûveit.
Fôbb mûvei:
Planum egy tökéletes magyar bibliográfia
és szókönyv iránt. Pest.
1814
Döbrentey Gábor külföldi szinjátékai
1-2. köt.. Bécs. 1821-22.
Karaktert festô elmés és mulatságos
anekdoták. Pest. 1826.
Pali és Minka olvasni tanul. Pest. 1829.
A' kis Gyula könyve. Elbeszélések.
Pest. 1829.
Huszárdalok. Buda. 1847.
Irodalom:
Vasárnapi Újság, 1858. évf.
23. sz. (Pest, 1858. jún. 6.)
Bodor Aladár: Döbrentei Gábor
erdélyi szereplése. Losonc, 1906.
Goriupp Alice: Döbrentei Gábor nyelvújítása.
Bp., 1916
Jancsó Elemér: Döbrentei Gábor
és az Erdélyi Múzeum. In: A
felvilágosodástól a romantikáig.
Bukarest, 1966. pp. 218-248.
Soós István: Kis János levelei
Döbrentei Gáborhoz. In: Soproni Szemle,
1987. 2. sz. pp. 128-141.
Csetri Lajos: Döbrentei irodalomszemlélete.
In: Egység vagy különbözôség?
Bp., 1990. pp. 298-322.
Némethy Mária: Múltidézô
nap volt Bobán. In: Vas Népe, 1992.
241. sz. (okt. 12.) p. 1., 2.
Döbrentei-kódex, 1508. Bp., 1995. 1087
p. (Régi magyar kódexek ; 19.) |
|
