MAGAMRÓL KÖNYVEIM   LEVENTE PÉTER » « NYITÓOLDAL  |  AKTUALITÁSOK  | Sajtó | Galéria | Kapcsolat | Kedvenc oldalaim Interjúk, cikkek Döbrentey Ildikóval és Levente Péterrel együtt lenni jó Farkas Adrienne. Magyar Nemzet, 2013.   Náluk vendégeskedni pedig életre szóló élmény. Nem csak azért mert kedvesek és figyelmesek, szép a házuk, gyönyörű a kertjük, finom a barackjuk és játékosak a kutyáik. Azért is jó velük lenni, mert a párosuk élő bizonyosság arra, hogy egymás mellett kitartani megéri. Levente Péter néhány hete rangos állami kitüntetést kapott, de azt mondja, akkor lett volna igazságos, ha együtt kapja a feleségével és alkotótársával, Döbrentey Ildikóval, mert mindent neki köszönhet. Természetesen Levente Péter a mókamester, Ildikó a visszafogottabb. Úgy terveztük, hogy ez az interjú kettős portré lesz, azonban az első mondatok után kialakult az a légkör, ami minden újságírónak kegyelmi állapot. Megszűnt a kérdezz-felelek viszony, helyette csak ültünk és beszélgettünk. Döbrentey Ildikó, miután mosolyogva nyugtázta, hogysokat köszönhet neki a férje, például azt is, hogy 1976-ban összehozta őt legkedvesebb alkotótársaival, a Kaláka együttes tagjaival, megkérdezi, hogy mit szeretnék, miről meséljen? - Ugyanis én mindent megtervezek, egész életemben forgatókönyveket írtam – kezdené magyarázni, de Levente Péter máris átveszi a szót: - Én meg mindig improvizálok. Gryllus Vilmos is éppen olyan, mint Ildikó, ő is úgy szeret dolgozni, ha mindent halál pontosan megtervezünk. De hát férfi és nő kapcsolatában éppen az a legizgalmasabb, hogy mindig ott van kettőjük között a szikrázás, az izgalom, az hogy mindenről homlokegyenest mást gondolnak. Ettől nem lesz unalmas a kapcsolatuk, persze, csak akkor, ha a kapcsolat hármas egységéből mind a három működik. - Vagyis? - Az első a testi vonzalom, természetesen – felel ismét Levente Péter. A második, hogy tudok-e beszélgetni a másikkal? A harmadik pedig a megbízhatóság, hogy ott van-e a randevún, vagy sem, és mennyit késik, vagy nem késik? - Ildikó soha nem késett? - Mindjárt az első randevúról másfél órát – feleli a férj – na, de ez még csak az ismerkedési és próbaidőszak elején volt. Amikor viszont már elhangzott Isten és ember előtt az igen, és két ember között szövetség jött létre, attól a perctől kezdve az első a lélek, a megbízhatóság. Az, hogy abban, amit mond, száz százalékig megbízhatom-e? Kétségek nélkül! Fontosnak tartom azt is, hogy a házaspárok ne mondjanak le a testi kapcsolatról, mert az nem csak arra szolgál, hogy gyermeket nemzzenek, hanem a testi öröm mellett arra is, hogy a másik lelkét simogassák. Az a pár, aki maga közé szüli a gyereket, nem közös egészet alkot, hanem az ágy két oldalán két boldogtalan felet, akik addig még csak összetartanak, míg ki nem röpülnek a gyerekek, de utána nem tudnak egymással mit kezdeni. Negyvenhét évnyi együttélés feljogosít minket arra, hogy ezt tanítsuk is a Mire jó a házasság? című kurzusainkon. Senki nem szervezi ezeket az előadásokat, minket hívnak! Mindenkinek önismeretre, önképzésre és önuralomra van szüksége haláig. Önismeret alatt azt értem, hogy tudni kell, hogy kifelé forduló, nagydumás vagyok-e, mint Levente Péter, vagy befelé forduló, visszafogott, mint Döbrentey Ildikó, – aki aztán úgy tud kitörni, mint a vulkánHa ezt tisztáztuk, akkor a mi javaslatunk szerint kell hozni egy szabályt, hogy az, aki kifelé forduló kap 24 órát, aki pedig felé forduló 72 órát, ! Egy kapcsolatban tilos megsértődni. Viszont megbántódni szabad. A kijelölt idő tessék megbeszélni a sérelmeket, de utána csönd, nem emlegetjük fel többé! A legfontosabb szabály a megbocsájtás. Megbántódok-megbeszélem- megbocsájtok. Akik megsértődnek, azok megbosszulják és meggyűlölik egymást. Ez az út az, amelyik a váláshoz vezet. - Addig tart ki egy kapcsolat, amíg az adok-kapok aránya kiegyenlített. - Igen, és van itt egy gyermeknevelési szokásokkal összefüggő szempont is – veszi át a szót Döbrentey Ildikó – Tiszteletre méltó családfők helyett kényelemes szemléletű fiúcskák nevelődnek körülöttünk egyre nagyobb számban., Ebben, több külső hatás mellett, nagynak látom a fiús anyák-apák felelősségét is, akik kiszolgálják, kényeztetik fiacskáikat egész otthoni életükben. Ezekből a fiúkból lesznek azok a felnőttek, akik a kisujjukat sem mozdítják azért, hogy megszürkült házasságukat megújítsák, megromlott kapcsolatukat megváltoztassák, megjavítsák. Inkább hagyják, hogy valaki más cselekedjen helyettük, kivezesse őket a kátyúból – ha másként nem megy, átsodródnak egy új kapcsolatba, mert megszokták, hogy mindig a nő az, aki az első lépést megteszi. Pedig a földi élet legnagyobb ajándéka a kölcsönös figyelemre, biztonságra, felelősségre épülő szerelem. Valódi örömeink mind ebből erednek: öröm a társunkban, öröm gyermekeinkben, unokáinkban – családunkban. Ehhez viszont az kell, hogy tudjunk adni! Ne az önmegvalósításunkkal foglalkozzunk, ami egy önmagáért való dolog, hanem a küldetésünkkel, ami a többiekre irányul – folytatja Ildikó. Levente Péter eközben az egyik kutyát rendszabályozza, aki addig dézsmálta a hullott a körtét, míg a szára a torkán nem akad. Most ő folytatja: - A legnagyobb dolog a világon az, ha két embernek gyermeke születik. Nincs annál gyönyörűségesebb, mint felfedezni egy gyerekben az édesanyja vonásait, a nagyapja orrát, a nagymama gesztusait. Van ennél nagyobb csoda? - Tudom, mit akarsz mondani – bólogat Ildikó, - de mégis, a gyereknevelésben nem az legnagyobb csoda, ahogy látod, hogy mit hozott magával, hogyan bontakozik benne az, ami csak őrá jellemző? És, hogy mindez honnan jön? Egy egész emberi élet sem elég ahhoz, hogy minden egyes titkot megértsünk. Minden mesémben, tévés, rádiós, színházi darabjaimban az a szándék vezetett, hogy elvezessem a gyerekeket a már megoldott titkokhoz, megmutassam nekik, hogy vannak még megoldandó titkok és végül van: a Nagy Titok., amely feltétlen tiszteletet érdemel. Soha nem prüntyögtem a gyerekekkel és nem írtam nekik „cuki" dolgokat, mert tisztelem bennük a jövőnket és a csodákra való fogékonyság képességét. Nincs is igazán gyerektéma meg felnőtt téma, a népmeséket is felnőtteknek találták ki, a mesék üzenete mindig egyetemes. A cselekményes forma, a humor, a játékos nyelvezet; az előadásban a móka, a fények, a meglepetések – ez az, ami kifejezetten a gyereknek szól. A gondolat, az üzenet – a felnőtteké. A szájbarágós tanulsággal végződő tanmese pedig nem mese, hanem pedagógiai segédeszköz. Levente Péter felkapja a fejét: - Ne álszenteskedjünk, ne álszemérmeskedjünk, mert a mai világban olyan gonosz erők ütötték fel a fejüket, amelyek szét akarják verni a hagyományos családot és az egészséges férfi-nő kapcsolatot, a nemzeti kapcsolatot és régiókat összetartó kapcsolatokat. Egymás mellé sorolom a nácizmus, a bolsevizmus és a multizmus diktatúráját! Mi Ildikóval azért vagyunk magánzók, akik semmiféle érdekcsoporthoz nem tartoznak. Egyházhoz tartozunk, mert Ildikó katolikus, én meg evangélikus, de tiszteletbeli református presbiter is vagyok, és a marxista egyetem elvégzése óta realista egyistenhívőnek tartom magam. Azért végeztem ott, mert máshova nem vettek fel, mert apám ötvenhatos hős volt. A világnézetem komoly anyagi veszteséget jelent nekem, mert ahol nem ezt szeretik, oda nem hívnak. A szülők, a tanítók, a papok és a magyar értelmes emberek ( nem csak értelmiségiek!) viszont folyamatosan csöngetik a telefonunkat, pedig sehol nem hirdetem a műsorainkat, csak személyesen egyeztetek. Évente 120 előadásunk, szolgálatunk van, számolja ki, minden második nap szervezek vagy utazok, olyankor reggeltől estig szolgálatban vagyok. - Felér egy katonai hadművelettel! - Ahhoz, hogy a mindennapi kenyerünkhöz hozzájussunk, Ildikóval három műfajban dolgozunk. Kacagó koncert a gyerekeknek, a felnőtteknek „Lelkiderűgyakorlat" ( így, egyben írva) és közéleti emberként politizálunk 0-24 óráig. Vagyis köszönünk, bemutatkozunk, nem késünk el, nem dobjuk el a szemetet. Műveljük a kertünket, több, mint 800 négyszögöl az utcától a kert végében lévő nádasig. Itt nem talál egy négyzetmétert sem, ami ne lenne rendben! Már az érkezésem pillanatában kiszúrtam azt a nyesőollót, ami Levente Péter kezéből egy percre sem került ki, csúcsmodell, többfunkciós, egy fűszálat is elvág, emellett egy pitypang szurkálót is magával hord, amikor végig megy a kerten. Ezen kívül arra a mai szolgáló Wolf ásóra büszke, amit a házasságuk 10. évében kapott Döbrentey Ildikótól karácsonyra, akkor, amikor megvették ez első kertjüket. - A szerszámok akkor is velem vannak, amikor dolgozom, mert van úgy, hogy nem jut az ember eszébe semmi. Akkor nem állok meg, és nem jajgatok, hanem megyek, előveszem a fűnyírót, a sövény nyírót és dolgozom, míg meg nem jön az ihlet, - Én meg berakok egy adag mosást – így Döbrentey Ildikó – Nekem egyébként sincs soha egy üres pillanatom sem, folyton jár valamin az eszem, sajnos vezetés közben is. Mindig akkor mérnek be! - Nem kevés pénzt költünk erre! – vágja rá a férj olyan hangon, mintha komolyan beszélne. - Hogyan ismerkedtek meg? - 20 éves voltam, - kezdi a mesét Ildikó – főiskolára jártam Pécsre, magyar-rajz szakos tanárnak készültem. - 1 méter 76 centi magas volt – szól közbe Levente Péter és csillog a szeme – dúskeblű, hosszú combú, fenékig érő szőke hajjal. Amikor mentünk együtt az utcán, volt, hogy azt mondtam neki, várj, megnézek valamit a kirakatban, csak azért, hogy bámulhassam messziről, teljes szépségében. Azt láttam, hogy a férfiak és nem csak ők, hanem a nők is, mind megfordultak utána. - Mondom, hogy mindig túloz! – szól közbe Ildikó. - Ez pontosan így volt! – vágja rá Péter - Szóval – folytatja Ildikó – voltak nekem udvarlóim, de egyikről sem gondoltam azt, hogy ő volna az igazi, úgyhogy kezdtem belenyugodni, hogy én egyedül maradok. - 20 évesen? - Igen, mert akkoriban még húsz éves korunk táján kötöttünk házasságot, és a nők nem negyven évesen, hanem huszonévesen lettek családanyák. - Ennyire mélyen szántó! Ő egy nehézbúvár, én egy pillangó úszó. – így Levente Péter. - Olyat kerestem, akivel majd dédelgetjük egymást a szerelmünkkel, egy életen át, és tudunk beszélgetni, mert érdekli az én életemnek a sok aprósága… –veszi vissza a szót Ildikó - Gyengédnek kell lenni, nem gyengének – folytatja helyette a férje. - Azt gondoltam, hogy becsületes, megbízható, hűséges legyen, igazi lovag. És bátor. Ez nagyon fontos. Levente Péter nem állja meg szó nélkül: - Én nem állítom magamról, hogy bátor vagyok, csak vannak bizonyos dolgok, amiket meg kell tennem akkor, ha valami tűrhetetlen. - Persze, hogy nem te mondod magadról, hogy bátor vagy, ezt én mondom rólad. – felel meg a felesége - Szóval, Péter együtt járt autóvezetői tanfolyamra egy barátnőmmel, és édesanyám gépelte le a vizsgakérdéseket nekik. - Amit nagy titokban szereztünk meg.., - És nekem kellett ezt átadni nekik a Fészek Klubban. Nem tudtam, hogy hol van, ezért taxival mentem. - Eladta a könyveit az antikváriumban, és ebből ült taxiba! - Beléptem a Fészek Klubba, és megkérdeztem a portást, hogy hol találom Levente Pétert – idézi fel Ildikó, de a férje folytatja: - Elemér bácsi volt az utolsó, igazi portás, aki még nagyapámat Rákosi Viktort, Rákosi Szidit, a dédnagynénémet, és Beöthy Lászlót, a nagybátyámat szolgálta ki. Elemér bácsi 12 éves korában került a Fészek Klubba és onnan fogva szerződtetett munkatárs volt, bakkarat fiú volt, úgy hívták, kártyaosztó és takarító volt egy személyben. Beöthy László nagyon szerette őt. Amikor én találkoztam vele 1961-ben, és megtudta, hogy kiknek vagyok a leszármazottja, tisztelgett és azt mondta: ami kér a Fészek Klubban, én teljesítem! A rákospalotai kis házam és a Fiat autóm a maga családjának borravalóiból van! - Na, szóval, ott volt ez az Elemér bácsi - emlékszik Ildikó . – Tőle kérdeztem meg, hogy hol találom Levente Pétert, mire ő kivezetett a kerthelyiségbe. Minden asztaltól idősebb férfiak fordultak felém, kicsit kínos is volt végigmenni a kavicsos úton. ,Egyszer csak elém penderült egy fiatal, nagyon gyors beszédű, nagyon gyors mozgású fiú és azzal kezdte, hogy bemutatkozott és azt mondta: most szeretném megnézni, hogy melyikünk magasabb! - Én azért valamivel magasabbnak bizonyultam, de azért másnap vettem egy kalapot! – mondja Levente Péter és azzal az ismerős, ezerszer látott mozdulattal megemeli a felesége előtt. - Észrevettem, hogy egy távolabbi asztalnál ott ül a barátnőm, vállán egy férfizakóval. Azonnal féltékenység mart a szívembe, pedig még egy perce sem ismertem Pétert. Így ismerkedtünk meg, így kezdődött a szerelmünk. És egy év múlva ez a barátnőm lett az esküvői tanunk. - Meg Kemény Henrik – egészíti ki Levente Péter, aki bábszínházi segédmunkásként kezdet a pályáját, innen eredt a barátsága Kemény Henrikkel. - Ő vitt minket a Trabantján az esküvőre, Henrik a Bábszínházban lett a barátom, a Móka Mikiben ő volt Hakapeszi Maki. - Meg a Frigyes mester! – mondja Ildikó. - De csak a hangja, mert a bábot én mozgattam – igazítja ki Levente Péter – az nagyon komoly feladat volt teljes szinkronban kellett dolgoznunk Henrikkel. Testi-lelki jó barátok voltunk. Soha sem nősült meg, az édesanyjáról és húgáról gondoskodott, csodálatos ember volt. Annyira szegények voltunk, hogy Ildikó a nővére menyasszonyi ruháját örökölte meg. - Csodálatos ruha volt, a nővérem Párizsban divattervező, ő tervezte és varrta, csupa keményített csipke volt. - Igen ám, de kettészakadt Ildikó hátán, mert nem bírta a mellbőségét! – kacagnak, mind a ketten - Úgyhogy meg kellett várni, míg valaki hoz t_t, cérnát, meg néhány biztosítót_t. - Úgy t_nik, jó előjel volt. - Igen. 47 éve élünk együtt, ebből 28 évet úgy töltöttünk, hogy velünk lakott az anyósom. Három generáció, együtt. Régimódi vagyok, én azt mondom, hogy a család egy férfi és egy nő szövetsége, és a célja a gyermek nemzése. Meggyőződésem, hogy, ha nincs a családban jelen mind a három generáció, ott hiány jelentkezik. Legalább a közelben legyen egy nagyszülő, de az a legjobb, ha nagyszülő alkalmas arra, hogy egy fedél alatt éljen a gyerekeivel. Az én anyósom ilyen volt! Van még három dolog, amit el akarok mondani a házasság hasznáról. Először is segít abban, hogy természetességre tudjak törekedni, és megváltoztathatatlan egyéniségemre gy_jthessek új, pozitív személyiségjegyeket. Ez az, amihez önismeretre van szükség, és önelfogadásra, mert csak akkor tudom feljavítani magam új jobb személyiségjegyekkel. És mi is ennek az egész jóra való törekvésnek a lényege? Az, hogy minden nap több mennyei pillanatot tudjak okozni magam körül, mint amennyi pokolbélit. A második haszna a jó házasságnak az, hogy mindig eredményes vállalkozás, mert férfi és nő haláláig mindig, mindenről az ellenkezőjét fogja gondolni, de ha hajlandóak vagyunk ezt megbeszélni, ki fog derülni, hogy vagy a férfi vagy a nő ötlete éppen az, amire az adott helyzetben a megoldás kulcsa van. És elmondom az utolsó titkot. Amikor már öregszik, őszül, májfoltosodik az ember, a gyerekei kirepültek és élik a saját életüket, és már a kutya sem kíváncsi rá, mindig van otthon valaki, aki örökké olyannak fogja látni, mint amilyen huszonéves korában volt, akkor amikor beleszeretett. És bármi is történjék velem, a feleségemnek mindig a világon a legfontosabb maradok. Farkas Adrienne